
Csilingelő, csobogó cseppek,
összefutnak, elerednek
aztán a lejtőn nekivágnak,
s nekifutnak a nagyvilágnak.
Surranó, csengő dal kíséri,
lehagyja aztán utoléri.
Vize alatt a patakágyon,
kövek alszanak egy rakáson.
Kanyarog jobbra, kanyarog balra,
fehér kupolát alkot a habja.
Utat is váj a kemény kőbe,
nyomokat hagyva mindörökre.

Szeresd napod, mi rád ragyog,
Zord felhők között, ha láthatod.
Életre kel fű, fa, virág.
Pislákol fényben a világ.
Nevet az ég, ragyog a nap,
Azt dalolják a madarak:
Pille könnyű az életed,
Otthonra lelsz, ha megleled,
Tiszta szíved és lelkedet.

Ici-pici, szőrme macska,
csukott szemű kis pamacska,
Pihe-puha, csupa mancs,
kívánsága is parancs.
Sosem épít, mindig rombol,
szeretetedért dorombol.
Hiszed, – te vagy a gazdája.
Tudja, hogy nem, s fütyül rája.
Az van, amit Ő akar.
Mert, ha nem, ott hagy hamar.

Jégcsap cseppje csöppen
foszladozó hóra,
Nem gondol a róka
most ennivalóra.
A párját keresi
erdőn a kis ravasz!
Nászra vár a vére,
közeleg a tavasz.